Az első remeték között tisztelhetjük Remete Szent Pált. Az életrajzírói szerint (Szent Athanáz és
Szent Jeromos) gazdag thébai családból származott 228. körül. A kor szokásai szerint kiváló nevelésben részesült, ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. Szüleit elveszítette 16 évesen és nagy vagyon örököse lett. 249-ben Decius császár ismét üldözte a keresztényeket. Sógora feljelentette Pált. Az ifjú keresztény félt a kínzásoktól és elmenekült. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra lelt. A bejáratát nehezen lehetett megtalálni, a barlang közelében tiszta vizű forrás és datolyapálmák voltak. Itt mélyült el Istennel való kapcsolatában és döntötte el nem megy vissza többet az emberek közé. A fa gondoskodott róla, ruhát adott neki és élelemet. A legenda szerint egy holló vitt mindennap egy fél cipót. A környékén több remete is élt, talán istentiszteletre mindig összegyűltek. Szent Pál életéről nem sokat tudunk, de az a legenda, hogy Remete Szent Antalt az Úr figyelmeztette, nem ő a legidősebb és legszentebb remete, hanem Pál. A Szent Antal aki 90 éves volt, több napi keresés után lelt rá a 113 éves Pálra. Közösen dicsőítettek Istent, elmélkedtek, beszélgettek. A holló most egy egész cipót hozott nekik. Újra hálát adtak az Úrnak. Pál arra kérte Antalt, hogy hozza el neki Szent Athanáz püspök köpenyét. Antal elment, de vissza felé menet érezte, hogy Pál meghalt. Testét a köpenybe burkolta be, eltemette egy mélyedésbe, amit váratlanul megjelent két oroszlán kapart ki. Ez 343-ban történt. A sivatagban Szent Pál teste mumifikálódott. Életének példája gyorsan terjedt, zarándokok keresték fel, 494-ben szenté avatták. Tetemét Konstantinápolyba vitték 1169-ben, feje Rómába került innen került Prágában majd, Karlstein várába. Velencébe került a tetem 1240-ben, magyar Nagy Lajos 1381-ben kapta meg Velencétől. II. Lajos a fejet 1523-ban hozta haza a Budaszentlőrinci pálos kolostorba. A török elől 1527-ben Trencsén várába került, ahol az ereklye egy ostrom során elégett. A budai sziklatemplomban mégis egy lábszár ereklyét őriznek Remete Szent Páltól.
Szent Jeromos) gazdag thébai családból származott 228. körül. A kor szokásai szerint kiváló nevelésben részesült, ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. Szüleit elveszítette 16 évesen és nagy vagyon örököse lett. 249-ben Decius császár ismét üldözte a keresztényeket. Sógora feljelentette Pált. Az ifjú keresztény félt a kínzásoktól és elmenekült. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra lelt. A bejáratát nehezen lehetett megtalálni, a barlang közelében tiszta vizű forrás és datolyapálmák voltak. Itt mélyült el Istennel való kapcsolatában és döntötte el nem megy vissza többet az emberek közé. A fa gondoskodott róla, ruhát adott neki és élelemet. A legenda szerint egy holló vitt mindennap egy fél cipót. A környékén több remete is élt, talán istentiszteletre mindig összegyűltek. Szent Pál életéről nem sokat tudunk, de az a legenda, hogy Remete Szent Antalt az Úr figyelmeztette, nem ő a legidősebb és legszentebb remete, hanem Pál. A Szent Antal aki 90 éves volt, több napi keresés után lelt rá a 113 éves Pálra. Közösen dicsőítettek Istent, elmélkedtek, beszélgettek. A holló most egy egész cipót hozott nekik. Újra hálát adtak az Úrnak. Pál arra kérte Antalt, hogy hozza el neki Szent Athanáz püspök köpenyét. Antal elment, de vissza felé menet érezte, hogy Pál meghalt. Testét a köpenybe burkolta be, eltemette egy mélyedésbe, amit váratlanul megjelent két oroszlán kapart ki. Ez 343-ban történt. A sivatagban Szent Pál teste mumifikálódott. Életének példája gyorsan terjedt, zarándokok keresték fel, 494-ben szenté avatták. Tetemét Konstantinápolyba vitték 1169-ben, feje Rómába került innen került Prágában majd, Karlstein várába. Velencébe került a tetem 1240-ben, magyar Nagy Lajos 1381-ben kapta meg Velencétől. II. Lajos a fejet 1523-ban hozta haza a Budaszentlőrinci pálos kolostorba. A török elől 1527-ben Trencsén várába került, ahol az ereklye egy ostrom során elégett. A budai sziklatemplomban mégis egy lábszár ereklyét őriznek Remete Szent Páltól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése